Ej, ráérünk arra még! – A halogatás pszichológiája
Ej, ráérünk arra még! – A halogatás pszichológiája
Ülsz az ötezer tételes feladatlistád előtt, de ahelyett, hogy nekilátnál bármelyiknek, megnézel még két részt a kedvenc sorozatodból? “Majd holnap megcsinálom!” De másnap sem kerülget az ihlet, és csak tolod magad előtt az elintéznivalókat. Majd szép lassan bekúszik a bőröd alá a szorongás, bűntudat, tehetetlenség. Ismerős érzés, ugye?
De miért halogatunk akkor is, ha ez számunkra veszteséggel jár?
A halogatással igazából nem nyerünk semmit, sőt inkább veszítünk vele
De akkor miért csináljuk?
Képzeld el azt a jelenetet, hogy az ősember ült a barlangjában, és azt mondta a feleségének:
Drágám, mit szólnál ahhoz, ha inkább holnap este fejezném be lándzsa kihegyezését?
Majd éjjel jött a kardfogú tigris, és megette vacsorára az egész fegyvertelen családot.
Akkoriban (és még jó pár évezredig) az emberek nagyon bizonytalan életet éltek, így döntéseiknek igen nagy kockázata volt. Nagyon is számított, hogy valamit most vagy “majd később” csináltak meg. Manapság viszont erőforrásaink bőségesek, és a rossz döntés meghozatalának kockázata – túlélés szempontjából – igen alacsony.Például ha egy nappal eltoljuk a nagytakarítást, nem kell attól rettegnünk, hogy megéljük-e a másnapot a késlekedés ellenére.
Mik a halogatás okai?
Az írás a she.hu oldalon folytatódik.